A világról

A világ

A térképet drága barátnőm, Hanna készítette, akinek a blogját megtaláljátok itt.

A történet egy kitalált világban játszódik, minden az én agyam szüleménye. Azonban a teremtett világ nagyon hasonlít a 19. századi Anglia társadalmára és technológiájára, de lehetnek eltérések. 

Wipok: Hegyvidékes táj, gazdag barlangokban, bányákban, ásványokban és nemesfémekben. Legfőbb export termékük is ez. A férfiak nagy része bányákban vagy azok feldolgozásáért felelős céhekben dolgoznak. Viszonylag gazdag királyság, az embereknek van munkájuk, de eléggé veszélyes az élet, főként a hegyekben élő vadállatok miatt. Nincsenek társadalmi rangok, a királyi család az egyedüli, aki elkülönül a néptől. A nagy háborúban nem vettek részt, ők voltak azok, akik szolgáltatták a fegyverekhez az alapanyagot. A varázslényeket úgy kezelik, mint az embereket, ameddig tisztességesen dolgoznak, addig befogadják a a közösségükbe. A védőszentjük Kepner, a kovácsok istene, a zászlajukon egy üllő és egy kalapács található piros alapon.

Koako: Erdős vidék, a legkülönbözőbb és legkülönlegesebb fafajok teremnek itt. Ez a fő exportcikk, valamint a bútorok, melyek ezekből készültek. A férfiak és nők egyenrangúak. A nőket megbecsülik, mert ők a család összetartói, a férfiak pedig a kenyérkeresők, de egy hölgy is dolgozhat, ha akar, bár ez nem túl szokványos. A fakitermelés és feldolgozás mellett még a vadászat játszik fontos szerepet, igyekeznek fenntartani az egyensúlyt, így csak bizonyos időszakokban és bizonyos állatfajokra vadásznak. A királyi család és a tanácsosai uralkodnak a nép felett, a hadseregük nem erős, de a vízi flottájuk a legerősebb a Földön. A legtöbb varázslényt elfogadják, bár azokat, akiknek nincs emberi alakjuk, nehezen fogadják el. Védőszentjük Chow az erdők és mezők istene. Zászlójuk zöld alapon álló erdő amely alatt egy szarvas és egy róka áll.

Rinota: Az északi területen zord az éghajlat, ezért arra csak kevesen laknak, akik az északi tengerek élővilágából élnek. A királyság rendkívül békés, és csak egy-két nagyobb város található. Többnyire nagyobb törzsek alkotják a lakosságot, akik a természetben vándorló életmódot élnek. A legfontosabb helyen a sámán és a törzsfőnök áll, nagy tisztelettel bánnak a nőkkel. Nem utasítják el a technikai fejlődést, de nem igen válik hasznukra. A gyermekeket már kiskorukban megtanítják a fontosabb ház körüli teendőkre és később az írásra és olvasásra. Minden törzsnek megvannak a maga területei, amelyen belül helyet változtatnak, ha elfogy a legelő. Jól kijönnek a varázslényekkel, úgy tartják, mindenki megérdemel egy esélyt, legyen ember vagy más faj. Zászlajuk egy kék alapon fekvő ritka, rózsaszín virág, mely szerintük a béke szimbóluma. Védőszentjük Enti, a gyógyítás és igazság istennője. 

Querna: Széles alföld sok folyóval. Épp ezért a földművelés és a lótenyésztés itt a legelterjedtebb. A királyi család helyezkedik el legfelül, majd jönnek a hercegségek, főnemesek, kisnemesek majd a parasztok. A társadalom eléggé zárt, a rangot nem lehet vagyonnal megvásárolni, de ki lehet vívni a tiszteletet. A nők nem végeznek fizikai munkát, fontos az, amit a Társaság felé mutatunk. A nőknél nem elfogadott, ha dolgoznak, vagy ha olyanhoz is értenek, melyek a férfiak munkája. Ha egy szegény családnak sikerül a lányukat egy gazdag férfihoz hozzáadni, akkor jól élhetnek, de a fiú gyermekek csak tanulás és kemény munka árán juthatnak jobb körülményekhez. Csak az emberi alakban élő és kulturált varázslényeket fogadják el, nem tűrik a rendbontást. Védőszentjük Ava a föld és élet istennője. Zászlajuk zöld alapú, melyen egy sarló és egy kalász kereszteződik, felettük a királyi koronával. 

Dihal: A kereskedelem fő központja. Se hegységük, se dús mezők nincsenek, ezért főként Wipok és Koako királyságból behozott érceket és fát használják fel. Az ipar nagy szerepet játszik, itt készült először vasútvonal és léghajó. Kezd kialakulni az elektromosság is, bár ez még gyerekcipőben jár. Tekintve, hogy összeköti a legtöbb királyságot, sokan jönnek ide alapanyagot vásárolni és eladni. A varázslényekkel jól elvannak, főleg ha azok segítenek a királyság fellendítésében. Védőszentjük Denta, a hírnökök istene. Zászlójuk zöld színű, rajta egy horgony látható, melyen egy kötél tekeredik körbe.

Hjengtu:  A halászok királysága. Öt nagy és több kicsi sziget alkotja. Olyan kicsi a terület, hogy nem érdemes földművelésbe kezdeni és nincsenek nagy hegységeik vagy erdőik. Több évszázada foglalkoznak itt halászattal, olyan módszerekkel, amelyeket csak az itt élők ismernek. Épp ezért olyan sikeresek. Ezenkívül a rák-, és gyöngyhalászat az, melyből a legnagyobb bevétel jön. A szigeteket hivatalosan a királyi család irányítja, de nincs nagy belefolyásuk a dolgokba. Az áru értékének egy tizedét kötelesek beadni a családok, de így is jól megélnek az itteniek. A nők ugyanúgy kiveszik a részüket a munkából, mint a férfiak, nincsenek nemi kiváltságok. A varázslényeket tisztelik, főleg azokat, akik a vízben élnek és ezáltal a segítségükre lehetnek. A kölcsönös együttműködésnek hála, egy virágzó gazdaság Hjengtu szigete. Védőszentjük Gaur, a tengerek istene, zászlójukon kék alapon egy repülő hal látható.

Melar: Katonai királyság. A társadalmuk zárt, legfelül áll a királyi család, majd főnemesek, kisnemesek és parasztok. A szegény család csak egyféleképpen gazdagodhat meg, ha a gyermek katonának áll. Nincs nemi vagy faji megkülönböztetés, mindenki csatlakozhat a hadsereghez, ha fizikailag és lelkileg megfelel az elvárásoknak. Nincsenek hegységek, sem erdők, így a kereskedelmet csak a finom kelmék és ritka acélból kovácsolt fegyverek teszik ki. Mindaddig elfogadott a a varázslények létezése, míg nem szegik meg a törvényeket. Védőszentjük Fexus a bátorság istene, a zászlón pedig a piros alapon egy ágaskodó, hegyi oroszlán látható.

Urlod: Elhatárolt vidék, így a kereskedelmük nem túl fejlett. Leginkább maguk termelik meg azt, amire szükségük van, a kevés fa miatt azonban télen a tüzelőt csak behozatallal lehet megoldani. Elég kemény a talaj, így a nagyobb városok a folyók és tavak közelében épültek fel. Nyáron kegyetlen az időjárás, a hőség elviselhetetlen. Nincsenek kasztok, bár egy bizonyos szinten a gazdagabbak elhatárolódnak a szegényebbektől. A nagy terület ellenére kevesen élnek itt, csak néhányan tudják elviselni a szélsőséges időjárást. A nőket nagyra tisztelik, hiszen ők adják a gyermekeknek az életet. A varázslényeket úgy kezelik, mintha ők is emberek lennének, azok a fajok, akik jól bírják a hőséget, különösen nagy tiszteletnek örvendenek, hiszen gyakorta ők azok, akik segítenek átjutni a kietlen tájon az embereknek. Védőszentjük Liena, aki a család és szeretet istennője. Zászlójuk sárga színű, rajta egy tekergőző sárkánnyal.

Warkot: Száműzöttek szigete. Itt találjuk meg a legtöbb bűnözőt, gyilkost, tolvajt és kalózt. A szerzett zsákmányt itt tudják a legtöbben eladni, amit a legtöbben azonnal alkoholra vagy nőre költ. Sok nőt raboltak el a különböző szigetekről, akiket itt adtak el és bordélyházba kerültek. A hegyek miatt gazdag vidék lenne ásványokban, ércekben és nemesfémekben, de az itt élők ezt nem használják ki. A legtöbb sziget közös megegyezés alapján úgy döntött, hogy egyezséget köt Warkot uralkodójával - aki maga is kalóz -, hogy a csürhe banda nem támadja meg a környező országokat és cserében a katonák messzire elkerülik a szigetet. Természetesen ez nem akadályozza meg az ott lévőket, hogy hajón egy másik országba szökjön fosztogatni. Se védőszentjük, sem hivatalos zászlójuk nincs.

Hitvallás

Úgy tartja a legenda, hogy réges-rég, mikor az emberek még boldogan éltek egymással és a természettel, volt négy istenség. Faila, a szél istennője, Gaur, a víz istene, Ava a föld istennője és Mordo a tűz istene. Boldogok voltak, mert az emberek hittek bennük, imádkoztak értük, ezzel táplálva erejüket. Egy nap úgy határoztak, hogy mindezekért cserébe megajándékoznak négy földi halandót a saját erejük egy részével. Így születtek meg a druidák. 

Mint ahogy az lenni szokott, az isteneknek gyerekeik születtek és a gyerekeiknek is születtek gyerekeik, így a négy fő isten mellett sok kisebb istenség is napvilágot látott. Ám az istenek is olykor-olykor elcsábultak és földi halandókkal háltak. Az ő gyerekeik lettek a félistenek, más néven angyalok. A négy fő isten halandótól született gyermekét szeráfoknak, míg a kisebb isteneknek a magzatjait keruboknak nevezték el. 

Istenek

Ava: A föld és élet istennője. 

Hozzá imádkoznak az emberek, ha jó termést szeretnének, ha gyermekük születik. Minden vetés előtt oltárt állítanak, ahova az előző évi termésből készített kenyeret és esővizet tesznek az asztalra, melyet aztán elfogyasztanak. Egy gyermek születésekor pedig az ő nevét foglalják imádba, hogy a jövevény egészséges legyen. 

Faila: A szél, a vadászat és vadállatok istennője.

A gazdák hozzá imádkoznak éhínség idején, hiszen ő hozza az esőfelhőket. A halászok is érte szólnak, ha vitorlájuk nem duzzad a széltől. Ő vigyáz minden vadra, és ő ügyel arra, hogy egy faj se legyen veszélyben. Vadászok is érte küldenek imát, hogy az állat lelke békére leljen halála után. 

Gaur: A víz és művészet istene.

Hajósok, kalózok és halászok védőszentje. Az ő kegyelmén múlik, hogy a hajó épségben szárazföldet ér-e. Ha Gaur dühös, a tengerek és óceánok hullámzanak haragjától. Ha boldog, a vízfelszín nyugodt és csendes. Úgy tartják, öt lánya és öt fia született, akik uszonnyal rendelkeztek, de ha úgy tartotta kedvük, lábat növesztettek, ők lettek a sellők. Minden éjszaka gyönyörű koncertet adtak apjuknak. A sellők és az emberek kapcsolatából születtek a szirének.

Mordo: A tűz és háború istene.

Kettős személyiség, hiszen hideg téli éjszakákon ő őrzi a tüzet, mely megmelengeti a szívet, lelket és testet. De egyben ő a háború istene. Ő irányítja a csatát, de sohasem avatkozik be. Segít az elesetteken és erőt ad az arra érdemeseknek. 

Amart: A szerencse istene.

Tavaril: Természet és évszakok istennője.

Kepner: Istenek kovácsa.